Ha családon belüli erőszakról beszélünk, többnyire a tettlegesség kerül szóba, pedig legalább annyian szenvednek az érzelmi agressziótól is. A megalázó, durva megjegyzések legalább annyira fájnak, mint a pofonok, és hosszú távon ugyanolyan romboló hatásuk van, mint a fizikai bántalmazásnak. Fontos hát észrevenni a jeleket és megérteni a működését.

Leggyakrabban párkapcsolatban fordul elő az agresszió ezen formája, de megjelenhet munkahelyen főnök-beosztott kapcsolatban, sőt gyerekek is sokszor válnak szüleik áldozatává ilyen módon. Nők legalább olyan gyakran alkalmazzák, mint férfiak, hiszen nem függ a fizikai erőtől. Mivel az agressziót többnyire a tettlegességhez kötjük, gyakran rejtve marad az érzelmi változata, és előfordul, hogy elszenvedőjében sem tudatosul, hogy áldozat szerepbe került.  Ha párkapcsolatban történik meg mindez, csak azt érzi az áldozat, hogy partnere folyton kritizálja, megalázza és módszeresen aláássa az önbecsülését, míg végül egy jelentéktelen porszemnek érzi magát. Egy idő után már alig nyilvánítja ki a véleményét, az érzéseit, vagy épp a terveit, mert attól fél, hogy a másik kigúnyolja vagy semmibe veszi. Lassan elszigetelődik a családjától és a barátaitól, függő helyzetbe kerül, és idővel azt veszi észre, hogy a partnere irányítja életének szinte minden mozzanatát. Erőtlen, félénk emberré válik, aki a kapcsolata kedvéért teljesen feladta önmagát.

Az ilyen típusú emberek évekre beleragadnak olyan kapcsolatokba, amelyek kívülről szemlélve pokoliak és elviselhetetlenek, és érthetetlen, hogy miért nem lépnek ki belőle. Az is gyakori, hogy időről időre olyan partnereket választanak, akik áldozat szerepbe kényszerítik őket. Az ilyen típusú kapcsolat ugyanis egy klasszikus játszma, amit az áldozat és az agresszor sajátos személyisége működtet és tart fenn.

Az agresszor személyisége és viselkedése ugyanis legalább annyira tipikus, mint az áldozaté. Mesterien tudja manipulálni az áldozatát, és eléri, hogy bűnbaknak érezze magát. Az agresszor például azért iszik, mert a partnere teljesen az idegeire megy, és azért lép félre, mert párja elhagyta magát és nem kívánatos már – legalábbis ő így magyarázza korántsem rokonszenves viselkedését. A folyamat általában addig megy, míg az áldozat valóban elhiszi, hogy semmit nem ér, és hálásnak kell lennie, hogy párja egyáltalán szóba áll vele. A csavar és egyben a kapcsolat lényege abban áll, hogy az agresszor saját hibáit vetíti ki áldozatára, aki azonosul a bűnbak szereppel. Ha más karakter lenne, gondolkodás nélkül elhárítaná ezt a szerepet és visszatükrözné az agresszor hibáit. Így persze nem működne a kapcsolat, hiszen az agresszor épp azért viselkedik így, mert nem hajlandó szembenézni saját tökéletlenségeivel.

 

Az agresszor másik fontos eszköze az ígérgetés. Amikor túl messzire megy, és az áldozat kilépne a játszmából, megígéri, hogy megváltozik, és látványos gesztusokat tesz, hogy bizonyítsa szerelmét. Lehet ez ajándék vagy viselkedhet különösen gyengéden és figyelmesen a párjával néhány napig. Ezzel könnyedén a bűvkörében tartja áldozattá tett partnerét, hiszen az ezeket az érzelemtől túlfűtött pillanatokat annyira felemelőnek találja, hogy valóságos függőség alakul ki. Gyakran előfordul, hogy ő maga mentegeti rokonai és barátai előtt, ha azok szóba hozzák, hogy valami nagyon nincs rendben a kapcsolatukban.

Persze az még továbbra is kérdés, hogy mi tartja egy olyan kapcsolatban az áldozatot, amiből minden épeszű ember menekülne. A pszichológusok által tanult tehetetlenségnek nevezett jelenség jól magyarázza az áldozatok működésmódját. Ez a hozzáállás akkor alakul ki, ha a személy ismételten ki van téve olyan helyzeteknek, amiket nem tud befolyásolni, amikkel szemben tehetetlennek érzi magát. Ezek a helyzetek olyannyira frusztrálják, hogy egy idő után egyfajta dermedt egykedvűség uralkodik el rajta, és a tehetetlenséget átviszi olyan helyzetekre is, amiken tudna változtatni. Gyakran gyerekkori traumák vagy érzelmi agresszió következtében alakul ki a tanult tehetetlenség, de az sem ritka, hogy egy olyan kapcsolatban jön létre, amiben áldozat szerepbe kerül az illető, és innen viszi át további kapcsolatokba.

A lelki és érzelmi agresszió általában alattomosan lappang egy kapcsolatban, nehéz felismerni, de fontos szembenézni vele és elhárítani, ugyanis a fizikai erőszak előszobája lehet. Nem minden esetben folytatódik tettlegességgel, de azokban a kapcsolatokban, melyekben megjelenik a fizikai erőszak, minden esetben a lelki és érzelmi agresszió volt az első fázis.

Van véleményed? Érdekel egy téma, amiről még nem volt itt szó? El akarod mondani? Csatlakozz Facebook oldalunkhoz és mesélj, kérdezz!